TÁJÖKÖLÓGIAI LAPOK | JOURNAL OF LANDSCAPE ECOLOGY

A domináns pázsitfűfaj felülvetésén alapuló gyeprekonstrukciós módszer eredményei löszparlagon

2023-02-27T12:33:47+00:00

A gyepterületek kiterjedésének drasztikus csökkenése a hozzájuk kötődő életközösségek összeomlásához vezethet, ezért kiemelten fontos a meglévő állományok megóvása, illetve a specialista fajok és együttesek élőhelyének helyreállítása. Kutatásunkban a megfogyatkozott, beszántások által leginkább fenyegetett löszgyepvegetáció felülvetéses rekonstrukciójának eredményeit vizsgáltuk alföldi környezetben, hogy pontosabb képet kapjunk a módszer mezőségi (csernozjom) talajon való alkalmazásáról. Vizsgálatunkat a fokozottan védett battonyai Tompapusztai-löszgyepen (Körös–Maros Nemzeti Park) és közvetlen szomszédságában, egy 2009-ben felhagyott szántóföldi parcellán végeztük. A parlag egy kijelölt részét 2011-ben felülvetéssel kezelték. A felülvetéshez kizárólag a Tompapusztai-löszgyepről származó propagulumot használtak. A rekonstrukció során legnagyobb mennyiségben az ősi löszpusztagyep domináns pázsitfűfaja, a vékony csenkesz (Festuca valesiaca) került elvetésre. Kisebb mennyiségben, szintén az ősgyepről származó, összesen 28 célfajt tartalmazó, különböző arányban összeállított magkeveréket juttattak ki a talajfelszínre. A gyepképződési folyamatot 4×4 m-es állandó kvadrátok ismételt cönológiai felvételezésével monitoroztuk. 2015-ben, a felülvetés utáni 4. évben már a Festuca valesiaca, vagyis a természetes állapotú löszgyep domináns pázsitfűfaja volt a legnagyobb borítást elérő faj a vetett gyepben. Ugyanakkor ebben az évben a vegetáció még meglehetősen heterogén volt, illetve még a szukcesszió korai stádiumának jellegzetességét is mutatta. 2020-ban, a felülvetést követő 9. évre már csökkent a gyomfajok száma, jelentősen nőtt a diverzitás és a célfajok borítása, illetve a vegetáció homogénebbé vált. Azonban a Festuca valesiaca referencia-területhez képesti túlzott dominanciája, és számos célfaj jóval alacsonyabb borítása miatt a löszgyepek változatos borításértékekkel jellemezhető struktúrája nem alakult ki. Emellett a felülvetéssel érintett terület növényzete fajszámban és diverzitásban is szignifikánsan alulmaradt a természetes löszgyephez képest. A felülvetett gyepben készített felvételek főkoordináta-analízis alapján is elkülönültek az ősgyepi kvadrátoktól. A löszgyepek rekonstrukciója, azok fajgazdagsága és változatos szerkezete miatt rendkívüli kihívást jelent, az eredeti állapotok megközelítéséhez valószínűleg a vizsgált időszaknál nagyságrenddel hosszabb időtartamra van szükség. A domináns pázsitfűfaj felülvetésén alapuló módszerrel tíz év alatt habitusában hasonló, azonban vegetációs sajátságaiban még erősen eltérő gyepet sikerült kialakítani.

A közösségi tudomány és a növényfenológiai vizsgálatok szerepe az éghajlatváltozás helyi hatásainak kimutatásában

2023-02-27T17:16:28+00:00

A tudományos kutatások egyik módszertani kiterjesztési és hatékonyság-növelési lehetősége a közösségi tudomány (citizen science), amely az elmúlt évtizedekben egyre jobban terjed a különböző tudományterületeken belül, és azok között. Ennek egyik jelentős gyakorlati példája egy lelkes amatőr adatgyűjtő (Cseh László) évtizedeken át végzett kitartó és pontos munkájával a legfontosabb helyi éghajlati adatokat (napi hőmérséklet mérése reggel 7 és 12 órakor, csapadék mennyisége) gyűjtötte össze a Cegléd melletti pusztán. Az éves hőmérsékleti átlagok mellett az évszakok hőmérsékleti átlagainak alakulását is kimutattuk, melyek közül a legnagyobb növekedést (+2,0 ^°C) a téli átlaghőmérsékletek alakulásánál mértük. Az adatok alapján a hőség napok (T_max = ≥ 35 ^°C), valamint a fagyos- (T < 0 ^°C) és zord (T < 10 ^°C) napok számának alakulását is vizsgáltuk. Megállapítottuk a hőség napok növekvő; a fagyos- és zord napok csökkenő tendenciáit. Az adatsoroknak az országos adatok dinamikájával való összehasonlítását és a növényfenológiai felhasználási lehetőségeit mutatjuk be a jelen közleményben. A helyi adatsorok jól illeszkednek az országos tendenciához, és az éghajlatváltozás növényfenológiai hatásainak kimutatásával a természetvédelem eredményességét növelhetik. A közösségi tudomány lehetőséget ad a tudományos eredmények nagyobb mértékű társadalmi meg- és elismerésére. Az éghajlatváltozás összetett ökológiai kölcsönhatásainak lokális léptékű kimutatására a pókbangó orchidea faj alkalmazása a hazai környezeti viszonyok között is javasolható, mivel hazánkban jellemző és fokozottan védett faj, vízhiányra érzékeny, különösen alacsony talajnedvesség tartalmú területeken.

A szürke farkas táplálkozása és gazdálkodási vonatkozásai

2023-02-27T19:57:13+00:00

A szürke farkas (Canis lupus) hazánkban is újra egyre inkább terjedő nagyragadozó. Megítélése ellentmondásos, mivel feltételezett kedvező ökológiai hatásai mellett a csülkösvadfajok és a legelő háziállatok állományaiban gazdasági kárt is okozhat. Publikációnkban áttekintést adunk a farkas táplálkozási sajátságairól szerzett eddigi tudományos ismeretekről, melyekre alapozva a farkas természetvédelmi kezelését hatékonyabbá tehetjük, a konfliktusokat csökkenthetjük. Három kontinens számos országából gyűjtött irodalmi információk alapján megállapítható, hogy az Északi-Középhegységben terjeszkedő farkas számára a csülkösvad populációk minden valószínűség szerint az elsődleges táplálékforrást jelentik, mint ahogy az Európa vagy Észak-Amerika számos területén megfigyelhető. Az eddigi vizsgálatok alapján feltételezhetően a legkedveltebb táplálékforrásnak a gímszarvas számíthat, mellette a vaddisznó, az őz, és akár a muflon elejtése is gyakori lehet. A legelő háziállatok fogyasztása abban az esetben növekedhet, ha a csülkösvad állományok sűrűsége és változatossága jelentősen visszaesne, illetve, ha az állattartás nagy területeken, megfelelő védelem nélkül folyna. A farkas csúcsragadozóként a hazai faunában mindenképpen fontos ökológiai szabályozó szerepet tölthet be, például a nagytestű növényevő fajok erőteljes lokális hatásait enyhítheti. Mindemellett azonban a farkas természetes ragadozó viselkedésével jelentős kedvezőtlen hatást is gyakorolhat a csülkös vadfajok és a patás háziállatok állományaira; csökkentheti az állományuk egyedszámát, megváltoztathatja az egyedek tér- és időbeli aktivitási mintázatait, növelheti a stressz szintjét. Ezért fontos ezeket az interakciókat hazánkban is részletesebben feltárni, hogy a farkasállomány védelmével egyidőben a keletkező konfliktusokat is kezelni lehessen.

Kullancsfaunisztikai vizsgálatok Keszthely térségében

2023-02-27T21:04:12+00:00

Vizsgálatainkat hét különböző területen végeztük Keszthely, Gyenesdiás és Fenékpuszta térségében 2021. tavaszán és őszén. Dragging módszerrel gyűjtöttük a kullancsokat, majd 70%-os etil-alkoholban tároltuk őket további vizsgálatokra. Legnagyobb egyedszámban Dermacentor reticulatus (20 pld) és Ixodes ricinus (16 pld) fordult elő egy-egy gyűjtés alkalmával. A vizsgált kullancsfajok közül a D. reticulatus és az I. ricinus esetében elmondható, hogy a gazdakereső hímek aránya ősszel magasabb volt, míg a tavaszi periódusban a gazdakereső nőstények voltak nagyobb számban a gyűjtött mintában. Az I. ricinus adultok és nimfák áprilisi együttes jelenléte arra utal, hogy ezekben a stádiumokban teleltek át. Kisebb gyakorisággal került elő a gyűjtés során Haemaphysalis concinna, H. inermis és H. punctata.

Peszticidek hatásvizsgálata Enchytraeus albidus faj területválasztásának segítségével

2023-02-27T21:47:17+00:00

A kémiai módszereken alapuló növényvédelem napjainkban meghatározó a mezőgazdasági gyakorlatban, ezért a környezetbe kijuttatott peszticidek hatásának vizsgálata nem célfajokra rendkívül fontos. Ennek megfelelően a hazai szőlőművelésben gyakran alkalmazott Quadris (azoxistrobin) fungicid és Flumite 200 (flufenzin) akaricid televényférgekre gyakorolt hatását vizsgáltuk önmagukban, illetve keverékként. Terepi mintavételre a növényvédőszerek kijuttatása előtt és után került sor. OECD szabványok alapján elkerülési viselkedésen alapuló teszteket végeztünk Enchytraeus albidus televényféreg fajon. Egyes koncentrációknál a kísérleti állatok elkerülő viselkedést mutattak, ugyanakkor ezek a javasolt kijuttatási értékeknél több nagyságrenddel magasabbak voltak. Ezen eredményeink alapján a vizsgált két növényvédőszert az Enchytraeus albidus faj egyedei képesek érzékelni és elkerülni, így előírásszerű alkalmazás esetén az általunk vizsgált növényvédőszerek nem jelentenek jelentős környezettoxikológiai kockázatot a televényférgekre.

Vándorólas tyúklegeltetés hatása ökológiai gyümölcsösben – Előzetes eredmények

2023-02-27T23:05:52+00:00

A legeltetés célállatai között viszonylag ritkán fordulnak elő baromfifélék és relatíve kevesen vizsgálták eddig részletekbe menően a baromfilegeltetést, azon belül is a tyúklegeltetés hatását a gyepvegetációra. Munkánk során a Gödöllő melletti GAK Babatvölgyi Biokertészeti Tangazdaság bio almafás kertjében, mobilólas tartás mellett legeltetett ökológiai tojótyúk állomány által előidézett változásokat vizsgáltuk a gyepvegetáció tekintetében. A vizsgálat során 4 mintavételi egység legelt és kontroll részén 8 legeltetési szakaszt vizsgáltunk a legeltetés megkezdése, majd a legeltetés befejezése után. Jelen munkánkban a mobilólhoz legközelebb eső, így bolygatásnak leginkább kitett mintavételi egység adatait elemezzük. Felvételeinket az egyes növényfajok százalékos borításának és a növények fenológiai állapotának feljegyzésével készítettük, majd a vegetáció összetételét vizsgáltuk szociális magatartástípusok, természetvédelmi értékkategóriák és a legeltetési értékek alapján. Előzetes vizsgálataink eredményei azt mutatják, hogy a vizsgált terület vegetációját egy pár éves parlag képe jellemzi. A növényzetet nagyobb részt gyom- és zavarástűrő fajok alkotják, de természetes(ebb) állapotra utaló fajok is jelen vannak. A legelés hatásáról elmondható, hogy amellett, hogy a tojótyúkok elsősorban a könnyebben csipegethető, „lágyabb” növényi részeket legelik le, fenológiai fázistól függetlenül elfogyasztanak mindent, ami zöld növény, még a rostosabb pázsitfű fajokat és a mérgező növényeket is, igaz legkevésbé preferálva ezeket. A legeltetés hatásaival kapcsolatban meg kell még jegyezni, hogy a vizsgált időintervallumban nem volt tettenérhető a tyúklegeltetés érdemi gyomosító hatása, így a tyúkállomány legeltetése, mint rendhagyó módszer sikeresen alkalmazható egy arra alkalmas terület kezelésére.