Anyanyelvi Kultúraközvetítés

Olvasástanulást támogató kiadói fejlesztések

2022-08-16T07:30:31+00:00

Mivel az írott nyelv elsajátítása eszköz a világ megismeréséhez, a kezdetben szerzett és berögzült olvasási viszonyulásminták az információszerzés és az információbefogadás mindennapi gyakorlatát is befolyásolják. Az olvasási tevékenységgel kapcsolatos kezdeti tapasztalatok meghatározók a tanulás, az ismeretszerzés, az élményszerű olvasás további folyamataiban. Az olvasással kapcsolatos első negatív élmények nyomán az önértékelés bizonytalansága és az alapvető kultúrtechnikai ismeretek elsajátításának nehézsége együttesen akadályozzák az olvasási készség és a szövegértés fejlődését. A tanulmányban bemutatott kutatás célja az olvasáskutatási eredmények és a könyvkiadói fejlesztések összefüggéseinek feltárása, ezen belül az olvasástanulás kezdő időszakát élő olvasók (gyermekek, szüleik, pedagógusaik) számára készült könyvek módszertani és formai megoldásainak vizsgálata. Kutatásom keretében aztvizsgáltam, hogy a gyermekkönyvkiadók fejlesztéseiben megjelennek-e a szaktudományos háttérrel rendelkező olvasáskutatási eredmények. A gyermekkönyvek piaci körképe az olvasástanulás egyes szakaszaihoz rendelve kerül bemutatásra. A kutatási eredmények kirajzolják a közös és súlyozott pontokat a magyar kiadói koncepciók, az olvasói (szülői) igények, valamint az olvasáskutatási eredmények között.

Jókai Mór és a magyar képregény előzményei

2023-01-09T09:00:58+00:00

A tanulmányban a Jókai-pálya azon sajátosságainak értelmezésére történik kísérlet, amelyek magyarázatul szolgálhatnak arra, hogy miért éppen Jókai Mór lehet a magyar képregény megteremtője, vagy legalábbis a magyar képregény diszkurzív sajátosságainak előlegezője (vagyis nem az utóbbi évtizedek magyar képregény-kultúrájának 19. századi előzményei kerülnek feltárásra egy fejlődéstörténeti narratíva megalkotása révén). Az értekezés olyan irodalomtörténeti kontextusokat igyekszik bemutatni, amelyek hozzájárulhatnak a magyar képregény keletkezéstörténetének értelmezéséhez Jókai pályájának értelmezése révén: a megélhetési szerkesztői működésmód kialakulása; a tárcaregény szerinti, folytatásos szépirodalmi publikációs gyakorlat; az adomák szerepének felértékelődése a nemzeti karakter szempontjából; az illusztrációk/karikatúrák elsődlegessé, majd szekvenciálissá válása.

Színház a magyar képregényben a két világháború között

2022-11-22T18:11:08+00:00

A tanulmány elsősorban az igényes művészeti ismeretterjesztést is felvállaló korabeli képes riportlapok egy meghatározó képviselőjének – a Színházi Élet (1912–1938) című lapnak – színházi témájú képregényeit mutatja be. Zsurnalisztikai szempontból a színvonalas szerkesztés és a gazdag képanyag jellemezte a lap rovatait, a fotók, karikatúrák és képregények terén egyaránt. A feldolgozás elsősorban azt vizsgálja, hogy az adott korszak színházi szereplőinek viszonyrendszere, jellemző színházi műfajai, ízlésrétegei hogyan tükröződnek e képregényekben. Az áttekintés kiemelten tárgyalja a rajzolók stílusát, a közölt képregények tipológiai leírását, és viszonyukat a lapok más műfajú képanyagához. Az előzőeken túl a tanulmány röviden bemutatja a tárgyalt lap jellegét, szerkezetét, főbb rovatait és témáit, a színház és sajtó korabeli összefüggéseit is.

Enter Sandman

2022-12-15T16:41:36+00:00

A tanulmány azt vizsgálja, hogyan lehet a mai ifjúság mediális eszközeivel, a nekik szóló formanyelvet megújítva megszólaltatni a múlt kiemelkedő értékeit. Neil Gaiman Sandman-sorozata (1989-1996) az első olyan képregény volt, amely World Fantasy-díjat kapott; persze itt sem a díj fontos, önmagában, hanem az, amit jelent. Olyan világirodalmi műveket helyezett új kontextusba, és juttatott el az olvasókhoz, mint Shakespeare Szentivánéji álom, vagy a Vihar című drámája, sőt, Dante Isteni színjátéka és Milton Elveszett Paradicsoma is nagy hatást gyakorolt rá. Gaiman képes arra, hogy a fiatalok által ismert és szeretett Marvel-univerzumhoz illessze főhőse, Morpheus (az Álom istenséghez hasonló, de emberi külsejű megtestesítője) történetét, aki különböző világokon halad keresztül, s időnként klasszikus irodalmi alakokkal (mint maga Shakespeare, vagy Lucifer Milton művéből), időnként pedig Marvel-szuperhősökkel találkozik. Mindezt úgy, hogy a történet saját belső logikája nem szenved csorbát; a dolgozat a magyarul is többször megjelent Sandman mediális, illetve narratív elemzésére is törekszik. Sokat tanulhatunk az angolszász ismeretterjesztő hagyományból, hiszen adósak vagyunk még a merészebb átiratokkal, adaptációkkal, különösen ami a képregényeket illeti. Szerencsére idehaza is van képregény-kultusz, a lehetősége tehát megvan annak, hogy ez a műfaj ezen a téren is továbbfejlődjön: az igényes formai kialakítású darabok mellett ne csak exportált legyen a csúcsminőség. Az lenne az igazán jó, ha túllépnénk az egyszerű képregény-átiratokon, és egy irodalomelméletileg megalapozott, súlyos tartalmakat is hordozó koncepcióba ágyazva, a modern formanyelv tökéletes ismeretében tudnánk hasonló kvalitású alkotásokat létrehozni. A dolgozat természetesen kitér arra a kérdésre is, hogy milyen eszközöket használunk idehaza, illetve arra is, hogyan alkalmazzák a képregény-műfajt a klasszikus alkotások népszerűsítésére.

A Rejtő-képregények evolúciója

2022-11-22T17:54:54+00:00

Tanulmányom fókuszában a magyar képregény történetének egyik kiemelkedő alkotója – Korcsmáros Pál – és legfontosabb munkái, a Rejtő-adaptációk állnak. Írásomban bemutatom a műfaj hazai indulását s első sikeres íróit, rajzolóit. Másrészt megmutatom azt az utat, amelyet a Rejtő-képregények a kezdetektől (1961) napjainkig bejártak. A címben használt „evolúció” terminus szándékosan két irányba mutat, nemcsak az 1960-as években látványosan végbemenő fejlődésre utalok ezzel, de arra is, hogy a 21. században hogyan születtek újjá, újultak meg az addigra klasszikussá vált Korcsmáros-adaptációk.

Az ügynök: Harari, avagy hogyan (ne) tanítsunk történelmet képregénnyel

2022-12-07T22:58:08+00:00

Háromrészes írásunk, amelynek ez az első része, Yuval Noah Harari Sapiens című világtörténelmi ismeretterjesztő könyvének képregényváltozatát vizsgálja és értékeli abból a szempontból, hogy mennyire alkalmas oktatási célokra.
Az alább olvasható első részben először röviden abba az elmúlt évtizedekben folyó vitába kapcsolódunk be, amely a képregény mint mcluhani értelemben vett hideg médium pedagógiai használhatóságáról szól. Saját álláspontunk megfogalmazásához Paolo Freire radikális kritikai pedagógiájából indulunk ki, de a képregénypedagógia újabb eredményeit is bevonjuk a tárgyalásba. Ezután Harari sikerkönyveinek, köztük a Sapiensnek és a belőle készült Sapiens – Rajzolt történelem című képregénynek a kiadástörténetét rekonstruáljuk. Rámutatunk arra, hogy az eredeti mű sikere összefügg a hasonló jellegű, úgynevezett „agyas könyvek” iránti kereslet nagy mértékű növekedésével a 2010-es évek közepén, noha a teljes magyarázathoz további tényezőket is fel kell tárni. Ezt írásunk következő részeiben végezzük el.
A második részben először Harari munkásságának recepcióját elemezzük három területen: a nemzetközi politikai, üzleti és kulturális elit körében, az általános olvasóközönség körében és végül a nyomtatott és elektronikus sajtó részéről. Ezt követően térünk rá a művek kritikai elemzésére, elsőként a képregény pedagógiai-didaktikai szempontú értékelésére. E vonatkozásban jórészt kedvező a róla alkotott ítéletünk, a képregényben valóban kiváló didaktikai megoldásokat találnunk.
Az utolsó részben végül a könyv és a képregény filozófiai és ideológiakritikai elemzését nyújtjuk. Megvizsgáljuk a bennük tükröződő ember-, társadalom- és történelemképet, alapvető filozófiai előfeltevéseiket, valamint ideológiai elkötelezettségeiket. Harari könyvét a kortárs fősodorbeli liberális történelemszemlélet egyik legjellegzetesebb képviselőjeként mutatjuk be. Azt is szemügyre vesszük azonban, hogy a képregény médiumába történő átültetés során az eredeti könyv jellemzői hogyan változnak meg: felerősödnek, torzulnak, elvésznek, vagy ellentmondásokkal telítődnek. Figyelmünk fókuszában a médiaváltás nyílt és rejtett céljai és e célok teljesülése áll. Néhány alkalmasan megválasztott példán keresztül azt elemezzük, hogy az ifjabb generációkat célzó ismeretterjesztés mikor és hogyan fordul át burkolt propagandába.

A képregény használata az alapfokú oktatásban

2022-11-04T11:17:33+00:00

Az új digitális kultúra egyre inkább a jobb agyféltekére épít, míg a hagyományos írásbeliség eddig a bal agyféltekét erősítette (Gyarmathy 2011 idézi Szalay 2016). A képregényben lehetőség nyílik az írásbeliség és képiség, a verbalitás és vizualitás szintetizálására (Szalay 2016). Egyes kutatók, akik az elvontabb, összetettebb tudományos gondolkodást vizsgálták, nem találtak a vizsgált tanulóknál a tudásra vonatkozó jelentősebb javulást a képregények olvasása, felhasználása során (Spiegel et al. 2013; Ahmad et al. 2017; Rofii et al. 2018 idézi Phoon et al. 2020) míg mások, jelentős javulást figyeltek meg (Lin et al. 2015 idézi Phoon et al. 2020). Abban mindnyájan egyet értenek, hogy a gyerekek szívesen olvasnak képregényeket, hatással van rájuk a grafikus prezentáció vizuális vonzereje, olvasásuk hatékonyan befolyásolja és pozitívan alakítja a tanulók tudományhoz való hozzáállását, elköteleződését, ezáltal a képregények hatékony eszközei lehetnek az oktatásnak. Kutatásunkban kérdőíves felmérést készítettünk a képregény használat gyakoriságáról az oktatásban és felhasználási területeiről az általános iskolákban dolgozó pedagógusok körében. A megkérdezések során elsődlegesen arra kerestük a választ, hogy milyen arányban használják az oktatásban a pedagógusok a képregényt, mint oktatási módszert, milyen tantárgyak esetében, milyen gyakorisággal. A kérdőívet elsődlegesen közösségi média felületen közzétett formátumban, különböző szakmai csoportokban, külső gyakorlati intézmény segítségével és hólabda módszerrel juttattuk el azon pedagógusokhoz, akik önkéntesen és anonim módon vállalták a kitöltést. A kitöltők száma 96 volt. Eredményeink nem reprezentatívak.

Tömegkultúra és nemzeti identitás

2022-12-15T09:45:21+00:00

1968-ban, felismerve a nemzeti történelmi témák iránti erős közönségigényt, Várkonyi Zoltán leforgatta valós eseményeken és az irodalmi kánon részeként számontartott regényen alapuló Egri csillagok című filmjét. Kim Kwang Sik dél-koreai rendező hasonló alapokra építkezhetett, amikor elkészítette The Great Battle (Ansisaeng = Az Ansi erőd) című alkotását 2018-ban. Dacára a kulturális-normatív különbségeknek és a kerek ötven év elteltének a két film elkészülte között, a két mű határozott hasonlóságokat mutat. E tanulmány témája: utánajárni, mi okozhatja ezeket a hasonlóságokat, mi a nyilvánvalóan szintén markáns különbségeket, és mennyire képes egy kifejezetten szórakoztató célokból készült tömegkulturális termék befolyásolni a nemzeti identitás alakulását a közönség körében.