A dévaványai Barcé-halom tájtörténete és növényzete

Szerzők

  • Bede Ádám Lendület Vegetáció és Magbank Dinamikai Kutatócsoport, Ökológiai és Botanikai Intézet, Ökológiai Kutatóközpont, 2163 Vácrátót, Alkotmány út 2–4.
  • Valkó Orsolya Lendület Vegetáció és Magbank Dinamikai Kutatócsoport, Ökológiai és Botanikai Intézet, Ökológiai Kutatóközpont, 2163 Vácrátót, Alkotmány út 2–4.
  • Deák Balázs Lendület Vegetáció és Magbank Dinamikai Kutatócsoport, Ökológiai és Botanikai Intézet, Ökológiai Kutatóközpont, 2163 Vácrátót, Alkotmány út 2–4.

DOI:

https://doi.org/10.56617/tl.3378

Kulcsszavak:

halom (halomsír, kurgán, kunhalom), Jamnaja-kultúra, táji változások, löszgyep, agrártáj

Absztrakt

A Barcé-halom Dévaványa külterületén, a településtől nyugatra található. 1970-ben régészeti feltárás igazolta a kurgán késő rézkori–kora bronzkori eredetét, a dokumentált temetkezés a Jamnaja-kultúrához köthető. A római korban környékét a szarmaták lakták. A halomfelszínt a 18. század vége óta szántóföldként hasznosították. Az 1930-as években a kurgán keleti oldalából nagymennyiségű földet hordtak el, a roncsolás nyomai ma is láthatók. Az 1970-es évektől gyep borítja a területet, az azóta eltelt időszakban jól regenerálódott a löszgyepi vegetáció. A halom jelentős részét értékes szárazgyepi növényzettel jellemezhető óparlag borítja, azonban a korábban bolygatott részein gyomos foltok és fásszárú fajok állományai is megtalálhatók. A halom tetején, a déli oldalon és a keleti lábon tipikus löszfalnövényzet fordul elő, melynek állományalkotó fajai a taréjos búzafű (Agropyron cristatum) és a heverő seprőfű (Kochia prostrata). A löszgyepi állományok a halom lábi részén húzódnak. Két szárazgyepi védett faj a réti őszirózsa (Aster sedifolius) és a nyúlánk sárma (Ornithogalum brevistylum) elsősorban a halom déli lejtőinek löszgyepeiben fordulnak elő. A halom löszgyepekre jellemző további értékes, a tájban ritka fajai a bárányüröm (Artemisia pontica) és a buglyos here (Trifolium diffusum). Összességében elmondható, hogy a halom növényzete nagy természetvédelmi értéket képvisel a jellemzősen másodlagos agrártájban. A helyenként bolygatott, gyomos vegetáció jelenleg semmilyen élőhely-kezelést nem kap, ezért javasoljuk évente egyszeri kímélő kézi kaszálását, valamint a nem őshonos fásszárúak eltávolítását. Hosszú távon érdemes lenne helyreállítani a halomtestet is.

Információk a szerzőről

Bede Ádám, Lendület Vegetáció és Magbank Dinamikai Kutatócsoport, Ökológiai és Botanikai Intézet, Ökológiai Kutatóközpont, 2163 Vácrátót, Alkotmány út 2–4.

levelező szerző
e-mail: bedeadam@gmail.com

Hivatkozások

Apostolova, I., Nehrizov, G., Tsvetkova, N., Deák, B. 2020: Ancient burial mounds – biodiversity hotspots and refugees for natural flora and vegetation. Annual of Sofia University 104: 75–84.

Árgay Z., Balczó B., Tóth P. 2013: A kunhalmok megőrzésének hagyományos és új módjai, szereplői. A Falu 28: 69–80.

Barczi A. 2016: Kunhalmok eltemetett talajainak vizsgálata. Szent István Egyetem Egyetemi Kiadó, Gödöllő. p. 179.

Bede Á. 2014a: Beszámoló a Békés megyei Nagy-Sárrét halmainak felméréséről. Crisicum 8: 17–43.

Bede Á. 2014b: Halmokhoz fűződő történeti és hiedelemmondák a Közép-Tiszántúlon. Belvedere Meridionale 26(3): 104–116.

Bede Á. 2016: Kurgánok a Körös–Maros vidékén… Kunhalmok tájrégészeti és tájökológiai vizsgálata a Tiszántúl középső részén. Magyar Természettudományi Társulat, Budapest. p. 150.

Bede Á., Csathó A. I., Csathó A. J. 2012: Előzetes beszámoló a Csanádi-hát halmainak aktuális botanikai felméréséről. Kitaibelia 17: 80.

Benedek Gy., Hajdú J. 2002: Dévaványai iratok. 1548–1809. Dokumentumok Dévaványa történetéhez 2. Dévaványai Kulturális és Hagyományőrző Egyesület, Dévaványa. p. 242.

Bereczki I. 1968: Történeti hagyományok a Sebes Körös és a Berettyó mellett. I–VI. Kézirat. Dévaványa. p. 245. Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattára 15823.

Csathó A. I. 2008: Ősi sztyepprétmaradvány a medgyesegyházi temetőben. In: Korsós Z., Gyenis Gy., Penksza K. (szerk.): A Magyar Biológiai Társaság XXVII. Vándorgyűlése. 2008. szeptember 25–26. Magyar Biológiai Társaság, Fővárosi Állat- és Növénykert, Budapest. pp. 19–25.

Csorba P., Ádám Sz., Bartos-Elekes Zs., Bata T., Bede-Fazekas Á., Czúcz B., Csima P., Csüllög G., Fodor N., Frisnyák S. et al. 2018: Tájak. In: Kocsis K. (főszerk.): Magyarország nemzeti atlasza 2. Természeti környezet. Magyar Tudományos Akadémia, Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont, Földrajztudományi Intézet, Budapest. pp. 112–129.

Dani J., Horváth T. 2012: Őskori kurgánok a magyar Alföldön. A Gödörsíros (Jamnaja) entitás magyarországi kutatása az elmúlt 30 év során. Áttekintés és revízió. Archaeolingua Alapítvány, Budapest. p. 215.

Dani J. 2020: A kurgánok és az építőik. Az Alföld a bronzkor hajnalán. Magyar Régészet 9(2): 1–19.

Deák, B., Tóthmérész, B., Valkó, O., Sudnik-Wójcikowska, B., Moysiyenko, I. I., Bragina, T. M., Apostolova, I., Dembicz, I., Bykov, N. I., Török, P. 2016: Cultural monuments and nature conservation: A review of the role of kurgans in the conservation and restoration of steppe vegetation. Biodiversity and Conservation 25: 2473–2490. DOI: https://doi.org/10.1007/s10531-016-1081-2

Deák, B., Tölgyesi, Cs., Kelemen, A., Bátori, Z., Gallé, R., Bragina, T., Abil, A., Valkó, O. 2017: The effects of micro-habitats and grazing intensity on the vegetation of burial mounds in the Kazakh steppes. Plant Ecology and Diversity 10: 509–520. DOI: https://doi.org/10.1080/17550874.2018.1430871

Deák, B., Valkó, O., Nagy, D. D., Török, P., Torma, A., Lőrinczi, G., Kelemen, A., Nagy, A., Bede, Á., Mizser, Sz., Csathó, A. I., Tóthmérész, B. 2020a: Habitat islands outside nature reserves – threatened biodiversity hotspots of grassland specialist plant and arthropod species. Biological Conservation 241: 108254. DOI: https://doi.org/10.1016/j.biocon.2019.108254

Deák, B., Bede, Á., Tóth, Cs. A., Valkó, O., Lisetskii, F., Buryak, Z., Bragina, T. M, Apostolova, I., Bán, M., Báthori, F. 2020b: Eurázsiai Kurgán Adatbázis – Új nemzetközi adatbázis a kunhalmok védelméért. Tájökológiai Lapok 18: 97–111.

Deák, B., Rádai, Z., Bátori, Z., Kelemen, A., Lukács, K., Kiss, R., Maák, I. E., Valkó, O. 2021a: Ancient burial mounds provide safe havens for grassland specialist plants in transformed landscapes – A trait-based analysis. Frontiers in Ecology and Evolution 9: 619812. DOI: https://doi.org/10.3389/fevo.2021.619812

Deák, B., Bede, Á., Rádai, Z., Tóthmérész, B., Török, P., Nagy D., D., Torma, A., Lőrinczi, G., Nagy, A., Mizser, Sz., Kelemen, A., Valkó, O. 2021b: Different extinction debts among plants and arthropods after loss of grassland amount and connectivity. Biological Conservation 264: 109372. DOI: https://doi.org/10.1016/j.biocon.2021.109372

Deák, B., Kovács, B., Rádai, Z., Apostolova, I., Kelemen, A., Kiss, R., Lukács, K., Palpurina, S., Sopotlieva, D., Báthori, F., Valkó, O. 2021c: Linking environmental heterogeneity and plant diversity: The ecological role of small natural features in homogeneous landscapes. Science of The Total Environment 763: 144199. DOI: https://doi.org/10.1016/j.scitotenv.2020.144199

Dembicz, I., Moysiyenko, I. I., Kozub, Ł., Dengler, J., Zakharova, M., Sudnik-Wójcikowska, B. 2020: Steppe islands in a sea of fields: where island biogeography meets the reality of a severely transformed landscape. Journal of Vegetation Science 32: 12930. DOI: https://doi.org/10.1111/jvs.12930

Dövényi Z. 1986: A szabadkígyósi puszta mikroklimatikus viszonyai. Környezet- és Természetvédelmi Évkönyv 6: 81–97.

Dövényi Z. (szerk.) 2010: Magyarország kistájainak katasztere. MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest. Második, átdolgozott és bővített kiadás. p. 876.

Ecsedy, I. 1971: Eine neue Hügelbestattung der „Grubengrab”-Kultur (Kupferzeit-Frühbronzezeit) in Dévaványa. Mitteilungen des Archäologischen Instituts der Ungarischen Akademie der Wissenschaften 2 (1969): 45–50, Tafel 20–21.

Ecsedy, I. 1979: The People of the Pit-Grave Kurgans in Eastern Hungary. Fontes Archaeologici Hungariae. Akadémiai Kiadó, Budapest. pp. 1–85.

Ecsedy I., Kovács L., Maráz B., Torma I. 1982: Békés megye régészeti topográfiája IV/1. A szeghalmi járás. Magyarország régészeti topográfiája 6. A Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének kiadványai. Budapest. p. 239.

Első katonai felmérés 2004: Az első katonai felmérés. A Magyar Királyság teljes területe 965 nagyfelbontású színes térképszelvényen. 1782–1785. DVD-ROM. Arcanum Kiadó, Budapest.

Frenyó P. 1889: A dévaványai „Templomdomb”-ról. Archaeologiai Értesítő 9: 53–57.

Godó, L., Tóthmérész, B., Valkó, O., Tóth, K., Radócz, Sz., Kelemen, A., Török, P., Švamberková, E., Deák, B. 2018: Ecosystem engineering by foxes is mediated by the landscape context – A case study from steppic burial mounds. Ecology and Evolution 8: 7044–7054. DOI: 10.1002/ece3.4224

Harmadik katonai felmérés 2007: A Harmadik Katonai Felmérés. 1869–1887. DVD-ROM. Arcanum Kiadó, Budapest.

Jakab G. (szerk.) 2012: A Körös-Maros Nemzeti Park növényvilága. A Körös-Maros Nemzeti Park természeti értékei 1. Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság, Szarvas. p. 414.

Jakab G., Deli T. 2012: A Dél-Tiszántúl természetföldrajzi viszonyai. In: Jakab G. (szerk.): A Körös-Maros Nemzeti Park növényvilága. A Körös-Maros Nemzeti Park természeti értékei 1. Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság, Szarvas. pp. 26–33.

Kalicz, N. 1968: Die Frühbronzezeit in Nordost-Ungarn. Archaeologia Hungarica 45. Akadémiai Kiadó, Budapest. p. 202.

Király G. (szerk.) 2009: Új magyar füvészkönyv. Magyarország hajtásos növényei. Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, Jósvafő. p. 628.

Kiss L. 1988: Földrajzi nevek etimológiai szótára I–II. Akadémiai Kiadó, Budapest. Második, javított és bővített kiadás. p. 821, p. 822.

Lisztes-Szabó Zs., Kiss H., Kovács Sz., Molnár A., Pető Á. 2014: A hajdúszoboszlói Kéthalom recens löszvegetációjának fitolit morfotípus-diverzitás vizsgálata. Botanikai Közlemények 101: 243–261.

Lisetskii, F. N., Sudnik-Wójcikowska, B., Moysiyenko, I. I. 2016: Flora differentiation among local ecotypes in the transzonal study of forest-steppe and steppe mounds. Biology Bulletin 43: 169–176.

Magyarország topográfiai 2008: Magyarország topográfiai térképe a második világháború időszakából. DVD-ROM. Arcanum, Budapest.

Marcsik, A. 1979: The anthropological material of the Pit-grave kurgans in Hungary. In: Ecsedy, I.: The People of the Pit-Grave Kurgans in Eastern Hungary. Fontes Archaeologici Hungariae. Akadémiai Kiadó, Budapest. pp. 87–98.

Második katonai felmérés 2005: A második katonai felmérés. 1819–1869. A Magyar Királyság és a Temesi Bánság nagyfelbontású, színes térképei. DVD-ROM. Arcanum Kiadó, Budapest.

Molnár Á., Babai D., Széll A., Biró M. 2016: A Dévaványai-Ecsegi puszták növényzete és növényzeti változásai az elmúlt 15 évben. Crisicum 9: 65–91.

Niklfeld H. 1971. Bericht über die Kartierung der Flora Mitteleuropas. Taxon 20: 545–571.

Penksza, K., Kiss, T., Herczeg, E., Nagy, A., Malatinszky, Á. 2011: Anthropogenic impacts and management of natural grasslands on kurgans. In: Pető, Á., Barczi, A. (eds.): Kurgan Studies. An environmental and archaeological multiproxy study of burial mounds in the Eurasian steppe zone. British Archaeological Reports International Series 2238. Archaeopress, Oxford. pp. 329–338.

Penksza, K., Loksa, G., Barczi, A., Joó, K., Malatinszky, Á. 2011b: Effects of extrazonal and climatic conditions on the vegetation of kurgans. A pilot study from the Hortobágy (Csípő-halom). In: Pető, Á., Barczi, A. (eds.): Kurgan Studies. An environmental and archaeological multiproxy study of burial mounds in the Eurasian steppe zone. British Archaeological Reports International Series 2238. Archaeopress, Oxford. pp. 347–350.

Pető Á., Kenéz Á., Braun Á., Kovács G., Skutai J., Dani J., Kulcsár G., Heyd V. 2022. Hajdúnánás–Zagolya ETA-01 kurgán komplex paleoökológiai vizsgálata. Tájökológiai Lapok 20 (Suppl. 1): 117–146. DOI: https://doi.org/10.56617/tl.3149

Rónai A. 1985: Az Alföld negyedidőszaki földtana. Geologica Hungarica series Geologica 21. Magyar Állami Földtani Intézet, Budapest. p. 445.

Sudnik-Wójcikowska, B., Moysiyenko, I. I., Zachwatowicz, M. 2011: The value and need for protection of kurgan flora in the anthropogenic landscape of steppe zone in Ukraine. Plant Biosystems 145: 638–653.

Szelekovszky L. 1999: Békés megye kunhalmai. Körös-Maros Nemzeti Parkért Egyesület, Békéscsaba. p. 64.

Szűcs S. 2003: A puszta utolsó krónikása. Alföldi Könyvtéka 1. Finta Múzeumért Alapítvány, Túrkeve. p. 317.

Tóth, Cs. A., Rákóczi, A., Tóth, S. 2018: Protection of the state of prehistoric mounds in Hungary: law as a conservation measure. Conservation and Management of Archaelogical Sites 20: 113–142. DOI: https://doi.org/10.1080/13505033.2018.1486125

Tóth, Cs. A., Deák, B., Nyilas, I., Bertalan, L., Valkó, O., Novák, T. 2019: Iron age burial mounds as refugia for steppe specialist plants and invertebrates – case study from the Zsolca mounds (NE Hungary). Hacquetia 18: 195–206. DOI: https://doi.org/10.2478/hacq-2019-0009

Tóth Cs. A., Pethe M., Prónay Zs., Mcintosh R. W., Novák T. J., Molnár M. 2022: A Zsolcai-halmok földtudományi vizsgálata. Tájökológiai Lapok 20 (Suppl. 1): 63–89. DOI: https://doi.org/10.56617/tl.3150

Downloads

Megjelent

2022-07-30

Hogyan kell idézni

Bede, Ádám, Valkó, O., & Deák, B. (2022). A dévaványai Barcé-halom tájtörténete és növényzete. TÁJÖKÖLÓGIAI LAPOK | JOURNAL OF LANDSCAPE ECOLOGY, 20(1), 23–39. https://doi.org/10.56617/tl.3378

Folyóirat szám

Rovat

Cikkek