Néhány technológiai paraméter vizsgálata a süllő (Stizostedion lucioperca) intenzív nevelése során

  • Tamás Molnár
  • Csaba Hancz
  • Marcell Molnár
  • Gabriella Stettner
Kulcsszavak: süllő, takarmányozás, telepítési sűrűség, intenzív nevelés

Absztrakt

A piaci kereslet és a versenyhelyzet egyre inkább a minőségi haltermelésre helyezi a hangsúlyt Európában. A hagyományos tavi halakban, mint például a ponty, általában magas a hús zsírtartalom, és exportuk egyre nehezebb. Magyarországon a süllő a legnemesebb és talán a legérzékenyebb halak közé tartozik. Természetes vizeinkben, halastavainkban termelésének fokozásánál az egyik nehézséget a megfelelő méretű ivadék előállítása jelenti. Ennek a problémának az egyik lehetséges megoldása a tavi előnevelt ivadék intenzív nevelési technikájának kidolgozása lehetne. Kutatásunk célja a süllő növekedési kapacitásának, takarmányértékesítésének és megmaradásának vizsgálata volt intenzív körülmények között. Az előnevelt süllőket a 4 hetes kísérlet során recirkulációs rendszerben működő 130 literes akváriumokban, 22±5°C átlagos vízhőmérsékleten, kétféle telepítési sűrűséggel (18 és 36 egyed/akvárium) helyeztük el. Kétféle takarmányt, darált halat (kezelt csoport) és élő halivadékot (kontroll csoport) etettünk étvágy szerint, naponta kétszer. Eredményeink alapján az előnevelt süllő intenzív továbbnevelése haldarálékkal megoldható. A takarmány- fogyasztásra a telepítési sűrűség nem volt hatással, míg az eltérő takarmányok szerint a különbségek szignifikánsak voltak (2,01 g vs. 4,53 g, teszt és a kontrol). Az átlagos egyedi súlygyarapodásra a takarmányok hatása P=0,001 szinten, míg az eltérő telepítési sűrűség estében P=0,017 szinten volt szignifikáns (0,52 g és 1,40 g a darabolt halnál illetve az élőhalnál, 1,02 g az alacsonyabb és 0,90 g a magasabb egyed sűrűségnél). A takarmány-értékesítésre egyik kezelés sem volt szignifikáns hatással, azonban ez a kísérlet első két hetében csak a nagy szórásnak köszönhető, mert mindkét kezelésnél jól megfigyelhető eltéréseket találtunk. Az átlagos megmaradás a darált halas csoportnál 62,2% míg az élőhalas csoportnál 78,8% volt. Ez a különbség P<0,01 szinten szignifikáns volt az első két héten, amikor az összes kiesés nagy része történt, főként a kannibalizmus és egyéb ismeretlen okok következtében. Adataink alapján két hetes átállási időszakra van szükség az előnevelt süllő zooplanktonról darált halhúsra való szoktatásához.

Megjelent
2000-02-15
Hogyan kell idézni
Molnár, T., Hancz, C., Molnár, M., & Stettner, G. (2000). Néhány technológiai paraméter vizsgálata a süllő (Stizostedion lucioperca) intenzív nevelése során. Acta Agraria Kaposváriensis, 4(2), 85-94. Elérés forrás http://journal.ke.hu/index.php/aak/article/view/1553

Ugyanannak a szerző(k)nek a legtöbbet olvasott cikkei

1 2 3 > >>